Vásárlás | Ingatlan | Autó | Utazás

Regisztráció | Bejelentkezés

Zsanett-ügy: érthetetlen hibák, rengeteg kérdőjel

Több nagyon súlyos nyomozási és eljárási hibát is elkövettek a hatóságok az úgynevezett Zsanett-ügyben,

amelyekre nincs magyarázat - mondta lapunknak Hack Péter, az ügy kivizsgálására alakult jogászbizottság tagja. Az ELTE professzora szerint az eljárás azt mutatja, ma Magyarországon "nagyon rossz helyzetbe kerülhet" akár "kétszeresen is áldozattá válhat", aki rendőröket vádol bűncselekmények elkövetésével.

Meg lehet bízni a Zsanett-ügyben eddig hozott döntések megalapozottságában? A bizottságunk (lásd keretes írásunkat) elsősorban azt vizsgálta, volt-e olyan hiba, vagy törvénysértés, ami önmagában megkérdőjelezné az eljárás hitelességét. Egyhangúan azt mondtuk, hogy ilyet nem lehet találni. De azt is megállapítottuk, hogy számos megválaszolatlan vagy megválaszolhatatlan kérdés van. Azzal persze mindannyian tisztában vagyunk, hogy a felmerült bűncselekmények, a nemi erőszak vagy a vesztegetés nagyon nehezen bizonyíthatóak. Különösen akkor, ha egy sértettel szemben öt személy áll, ráadásul rendőrök, akik az átlagnál jártasabbak abban, mire kell egy eljárásban odafigyelni, milyen tárgyi bizonyítási eszközöket lehet ilyenkor keresni, és mit kell a megsemmisíteni vagy eltüntetni.

A jelentésüket végigolvasva az a benyomásom támadt, jó pár esetben eltértek a hatóságok az egyébként szokásos eljárásoktól. Ön szerint is így történt?

A tapasztalat szerint, ha történik egy nemi erőszak, akkor a rendőrség forrónyomon próbál gyanúsítottat találni, és az ő ruházatáról, gépkocsijáról tárgyi bizonyítási eszközöket, anyagmaradványokat, hajszálakat gyűjteni. Nem kell magyaráznom, mi történik, ha ez hetekkel később történik csak meg: ilyenkor már csak vallomás áll vallomással szemben, mert általában tárgyi bizonyítékokat már nem lehet fellelni.

Itt viszont nagyon lassan léptek a hatóságok, csak az két hétbe telt, amíg a rendőrségen belül megtalálták az öt gyanúsítottat. Kiderül az iratokból, hogy miért?

Ami ebben az ügyben történt egyszerűen érthetetlen. Az kiderül az iratokból, hogy a sértett nem tudta, hol kell pontosan feljelentést tenni, de ez valószínűleg mindenkivel így történne, aki nem végzett jogot. A rendőrt érintő ügyekben az ügyészség végzi a nyomozást, E. Zsanett a kerületi rendőrkapitányságon tett feljelentést. Ezután a kapitányságról először is kivitték a helyszínre, ami szintén érthetetlen: ha rendőr a gyanúsított, az ügyet egyből át kellett volna adni az ügyészségnek. Csak ezt követően "jönnek rá", hogy ők nem is illetékesek, és fordulnak az ügyészséghez.

Ezután az ügyészség ahelyett, hogy megpróbálta volna egyből megtudni, ki az érintett öt rendőr, mindenféle levelezgetésbe kezd, ezek között voltak olyanok, amelyek négy napig utaztak Budapesten belül. Holott egy kis erőfeszítéssel órák alatt, legkésőbb aznap estére megtudhatták volna, ki az öt gyanúsított konkrétan, hiszen a kérdéses időpontban pontosan tudható volt, hogy hányan és kik teljesítenek utcai járőrszolgálatot - alig pár tucat emberről beszélünk. Hadd kérdezzek vissza: ha mondjuk egy rendőrt emberrablók elraboltak volna, az is nyolc napba telt volna, amíg feltűnik valakinek, hogy hiányzik?

Akkor miért így jártak el?

Nincs rá válasz. De minden egyes eltelt órával, eltelt nappal távolabb kerültek az igazság kiderítésétől. Az is látható, hogy már az elkövetés napján tudott az esetről a VIII., a XIII. kerületi kapitányság, a BRFK Központi Ügyelet, a BRFK Hivatala a BRFK panaszirodáján keresztül, a REBISZ, tehát nagyon sokan. Nagyon hamar eljuthatott a hír akár a gyanúsítottakhoz is.

Érthetetlenül lassan próbálják begyűjteni a térfigyelő kamerák felvételeit is - emiatt a legtöbbet már nem is sikerül. Sőt a nyomozó ügyészek - bár személyesen járnak a VIII. kerületi rendőrkapitányságon - akkor nem kérik el ezeket, csak később levélben próbálják meg, de addigra már szintén felülírják a felvételeket. Ennyire tapasztalatlanok lettek volna a nyomozók?

Ezek is megválaszolhatatlan kérdések. Lehet, hogy a felvételeken semmi nem lett volna, de ezt már soha nem tudjuk meg, mert mindig elkéstek egy-két napot. Egy nyomozónak tudnia kell, hogy nem lehet hetekig raktározni a kamerák felvételeit, már csak technológiai és adatvédelmi okok miatt sem.

Az orvosszakértői vélemény szintén elég dilettáns volt.

A sértettet a saját nőgyógyászához küldték el. Ez persze első hallásra kifejezetten humánus megoldásnak tűnik egy ilyen trauma után. Itt sajnos nagyon súlyos negatív következményekkel járt, mert a hatóság nem győződött meg róla, hogy a szakorvos képes-e büntetőeljárásban használható szakvéleményt készíteni.

Erről egy ügyészségi nyomozó vagy egy rendőr hogy tudna meggyőződni?

Például felhívják, megkérdezik, készített-e már ilyet. Elvileg tudnia kellene persze, mert ez az orvosképzés része. Ebben az esetben sajnos úgy tűnik, a vizsgálat és a sérülések leírása is szakszerűtlen volt. Ennek azért van jelentősége, mert utána több orvosszakértő is vitatkozott azon, hogy E. Zsanett sérülései keletezhettek-e úgy, ahogy elmondta, de ezen orvosok egyike sem látta a sérüléseket, csak a látleletet olvasták. Például azt mondták, a sérülések korábban keletkeztek, miközben a sértett ismerősei közül senki nem látta ezeket korábban.

Hogy kellene kinéznie egy ilyen nyomozásnak normális esetben?

A sértett megérkezik a kapitányságra, és mielőtt elmenne az (az igazságügyi orvosszakértői tapasztalatokkal rendelkező) orvoshoz, már kérnek tőle adatokat: hányan voltak a támadók, hogy néztek ki, tud-e valamilyen ismertetőjegyet, milyen ruhában voltak, látta-e a sértett, merre mentek el. Ezután rögtön egy nyomozócsoport kimegy a helyszínre, elkezdenek tanúkat keresni, megnézik, vannak-e térfigyelő kamerák az útvonalon, ha igen, egy-két órán belül megpróbálják kimenteni a felvételeket a kérdéses időpontról, és megnézni. Nem véletlen, hogy nemi erőszak esetén nagyon sok esetben órákon belül elfogják az elkövetőket.

Két pszichológusi szakvélemény készült, az egyik szerint nem volt nemi erőszak, a másik szerint viszont igen. A hatóság csak az előbbit vette figyelembe. Ez mennyire általános?

Ez fontos kérdés. A hatóság mérlegelhet. Általános elv, hogy ezt kívülről nem lehet felülbírálni. De mégis furcsa, hogy minden kérdésben - magyarázat nélkül - mindig egy irányba mérlegeltek. Ha valaki elolvassa a két pszichológusi szakvéleményt, kapásból feltűnik neki, hogy a második sokkal szakszerűbb, alaposabb. Ettől még lehet persze téves. De a hatóság megtehette volna, hogy egyszerre meghallgatja a szakértőket, vagy egy harmadik vélemény készíttetésével próbálja feloldani az ellentmondást. Nem nagyon érthető, miért nem került erre sor. Ehelyett a hatóság következetesen elutasította a sértett számára kedvező véleményeket, és elfogadta a rá nézve terhelőeket.

Ezt mivel indokolták?

Az indoklás szerintünk nem volt megnyugtató. A sértett által felkért szakértő véleményét azért utasították el, mert szerepelt benne egy mondat, miszerint "az erőszak biztosan megtörtént". A hatóság azt mondta, ezzel a mondattal a szakértő "túlterjeszkedett a kompetenciáján". Ettől még lehetett volna az ügy végeredménye az, ami végül megszületett, csak most nyugodtabbak lehetnénk.

Még legalább két esetben úgy mérlegelt a hatóság, hogy a rendőröknek legyen előnyösebb.

Igen. Például nem nézték meg a sértett jogi képviselőjének kérése ellenére sem a lány irattokján található ujjlenyomatokat, pedig ennek is döntő jelentősége lehetett volna: ha - mint azt a rendőrök állítják - valóban nem voltak Zsanettnél az iratai, és ezért hazakísérték, akkor legfeljebb egy rendőr ujjlenyomata lehetne a tokon, de ha az eset úgy történt, ahogy a sértett álította, és az igazoltatásnál ezt átadta, akkor valószínűleg többeké is.

A hatóság elfogadta a rendőrök vallomását, miszerint az igazoltatás közben egy autó szabálytalanul megfordult a körúton a villamos síneken keresztül, és ketten a rendőrautóval utánamentek - de az illetőtől semmilyen papírt nem kértek, semmi nyoma nincs, hogy intézkedtek volna. Ehhez képest a sértettet, akinek csak az öve nem volt becsatolva, szolgálati kötelességüket is megszegve, hazakísérték.

Az ötből ketten ráadásul először azt mondták, voltak iratok a lánynál, csak "nem voltak rendben", majd később ők is megváltoztatták a vallomásukat. Miért?

Ez az iratokból nem derült ki, nyilván azt mondták, rosszul emlékeztek. A magyar jogban a hatóság mérlegelésén múlik, hogy ilyen esetekben a terheltek vallomásai közül melyik vallomást fogadja el.

Eljárásjogilag mennyire megszokott, hogy a rendőrök kötelességszegésében a katonai ügyészség jár el, a nemi erőszak esetében pedig a polgári bíróság?

Érthetetlen, hogy miért nem vonták össze a két ügyet. Ez több súlyos kérdést is felvet: a katonai eljárásban például a rendőrök előbb megismerhettek olyan iratokat, amiket a nemi erőszak miatt indult ügyben csak későbbi iratismertetés során ismerhettek volna meg. Másrészt a katonai eljárásban született egy ítélet, hogy a rendőrök megszegték hivatali kötelességüket, amikor hazakísérték a lányt. Ebben az ítéletben tényként rögzítettek olyan elemeket is, amelyeket a nemi erőszak miatt indult eljárásban a sértett vitatott. A magyar eljárásjog szerint a később eljáró bíróságoknak a korábban megszületett ítéletet már kész tényként kellett elfogadniuk, azt igaznak kell tekinteniük.

Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy ez a sok hiba, szakszerűtlenség, egyoldalúság véletlenül következett-e be?

Nem a mi feladatunk ezt eldönteni. Nehéz eldönteni, melyik a kisebbik rossz: ha nem akarták, vagy ha nem tudták jobban, szakszerűbben lefolytatni ezt az eljárást a hatóságok. Lehet, hogy minden egyes hibára van egyenként magyarázat. De a gond akkor is az, hogy ha van egy ilyen ügy, a jogszerűségnek, pártatlanságnak, szakszerűségnek tüntetően meg kell látszania. Hiszen, ha kiderül, hogy a rendőr a bűnöző, akkor hogy hívjunk holnaptól rendőrt? A tüntető szakszerűség, pártatlanság, elfogulatlanság nagyon hiányzik ebben az esetben.

Erre számíthat minden olyan állampolgár, aki rendőröket vádol bűncselekménnyel?

Erre az ügyészségnek kell választ adnia. Azt hiszem érdemes lenne elolvasniuk a jelentésünket. Mi azt néztük, mire számíthat, aki ilyen helyzetbe kerül. És azt láttuk, nagyon rossz helyzetbe kerülhet. Itt minden egyes hiba a hatóságok részéről egy újabb kés a a feljelentést tevő sértett torkán, mert könnyen a hamis váddal találhatja szemben magát, miközben ő végig azt tette, amit a hatóságok mondtak neki. Ennek az az üzenete, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, az eljárás során akár kétszeresen is áldozattá válhat.