Minőségi kérdés » Info-Budapest

Minőségi kérdés

A modern kerámiaipar szinte minden felhasználási területre tud megfelelő burkolatot biztosítani,

a forgalmazónak pedig széleskörű áruismerettel és műszaki tájékozottsággal kell rendelkeznie. Az elmúlt időszakban gyökeres változások mentek végbe a magyar építészek és építtetők anyagválasztási lehetőségeiben. Ennek egyik fontos eleme a kerámia burkolatok rohamos elterjedése volt. Nehéz megállapítani, hogy a zavarbaejtően sokszínű kínálat esztétikum mellett milyen műszaki kívánalmaknak felel meg. A kerámia burkolatok mint fedőfelület képző anyagok, sokszor komoly fizikai, kémiai és mechanikai igénybevételnek vannak kitéve. A kopásállóság mint probléma többnyire a mázas padlólapoknál jelentkezik. A szabvány az anyagukban színezett greslapok kopásállóságát is vizsgálja. Ekkor azt mérik, hogy abrazív anyag jelenlétében a lap felületén forgatott acélhenger adott fordulata mennyi anyagot képes eltávolítani a burkolólaptestből. Ez a fajta lap azonban rendkívül kemény, és mivel teljes vastagságában homogén, az esetleges kopás szabad szemmel nehezen érzékelhető. Ebből eredően, az anyagukban színezett lapfajtáknál a kopásállósági reklamáció szinte ismeretlen.

Mázas lapoknál a kopásállóságot az úgynevezett PEI metódussal ellenőrzik. Ennek lényege, hogy a lapok felületén egy acélgolyókkal teli hengert forgatnak növekvő intenzitással, és megvizsgálják, hogy hány fordulat után keletkezik szabad szemmel észlelhető kopásnyom a lapok felületén. A PEI skála egymást követő fokozatai között szinte nagyságrendi különbségek vannak, például egy PEI IV-es lap kétezeregyszáz fordulatot, míg egy PEI V-ös tizenkét ezernél több fordulatot visel el a koptatógép alatt anélkül, hogy a felületén látható kopásnyom keletkezne. A lapoknak a koptatópróbán kívül megfelelő foltállósággal és tisztíthatósággal kell rendelkezniük ahhoz, hogy az adott fokozatú PEI besorolást megkapják.

Kiemelkedő gyakorlati jelentőségük miatt az alábbiakban részletesen is ismertetjük az egyes jellemző felhasználási területekhez szükséges PEI szerinti kopásállósági értékeket.

• PEI II. Gyenge kopásállóság, főleg a falicsempék tartoznak ide. Padlólapként történő felhasználásuk nem javasolt, de saját felelősségre, kizárólag fürdőszobában, padlóburkolatként is felhasználhatók.
• PEI III. Közepes kopásállóság, magánlakások kopásnak kevésbé kitett helyiségeibe javasolják (nappali, fürdőszoba stb.) Előszobába, konyhába nem ajánlott.
• PEI IV. Erős kopásállóság. Az olasz és spanyol gyárak által préselt technológiával előállított padlólapok nagy része ebbe az osztályba tartozik. Magánlakásokba korlátozás nélkül javasolt, előszobába, konyhába is.
• PEI V. Kiemelkedő kopásállóság. A hazánkba importként érkező mázas padlólapok közt jó néhány, ebbe a kategóriába tartozó sorozat található. Az alaptest lehet hagyományos, vörös vagy fehér cserepű monocottura, illetve gres porcellanato is. A PEI V-ös kopásállóságot a gyártó a mintadarabokon, illetve a katalógusban általában külön is hangsúlyosan föltünteti. Korlátozott mértékben közületi, nagyobb forgalmú létesítményekbe
is javasolhatók (kisebb forgalmú éttermek, elegánsabb üzletek stb).

Úgynevezett szuperintenzív koptatói igénybevételre (iskolák, szállodák, bevásárlóközpontok stb.) csak akkor alkalmasak, ha a gyártó ezt a gyártmányismertetőben egyértelműen, például piktogramokkal is jelzi. Számos olasz és spanyol gyár ugyanis az utóbbi néhány évben különleges gyártástechnológiákat dolgozott ki annak érdekében, hogy egyes mázaspadlólap-sorozatai kimagasló kopásállóságot érjenek el, és így intenzív forgalmú helyeken is beépíthetővé váljanak. Egyes gyártók például a mázat belepréselik az alaptest felületébe, mások égetés közben, az alaptest izzó állapotában visznek föl különleges minőségű mázréteget a lap felületére. Az ilyen eljárással készült mázas lapok sokszorosan túlteljesítik a PEI V. fokozathoz tartozó 12 ezer fordulatos értéket, és természetesen minden elképzelhető koptató igénybevételnek ellenállnak. Az ilyen különleges minőséget azonban meg is kell fizetni.

Ez a szabvány jelentősen megváltozott az UNI EN szerinti vizsgálathoz képest. Korábban a vízzel teljesen telített lapok ötvenszeri fagyasztás-felengedését írták elő -25-től +25 °C-ig. Az immár hazánkban is hatályos EN ISO a lapok százszori fagyasztás-felengedését írja elő -5 és +5 °C között. A jég -4 °C-on éri el legnagyobb térfogatát, a lapokat legjobban ekkor károsíthatja, tehát az ISO szabvány nagyobb igénybevételt jelent. Ennek ellenére az új szabványt gond nélkül teljesítő mázas lapoknál is számíthatunk fagyállósági reklamációra, mivel a bevizsgálás csak a kerámialapok fagyállóságát minősíti, míg valós felhasználási körülmények között az egész lapburkolati rétegrend fagyállósága vizsgázik.

Egy időjárási hatásoknak kitett burkolat olyan komplex rendszer, ahol az aljzat, a ragasztó és hézagoló anyag, a dilatáló és hézagtömítő anyagok, a burkolólapok, és a kivitelezés minősége egyetlen megbonthatatlanul egymásra épülő egységet képez, és bármelyik elemének elégtelen volta menthetetlenül a burkolat tönkremenetelét okozza. Ez akkor is igaz, ha a probléma a lapok felületén elszórtan jelentkező „kagylós” felpattogzásokban nyilvánul meg. Ilyenkor a legtöbb „szakember” teljesen biztosra veszi, hogy csakis a lapok fagyállóságával lehet probléma, holott az esetek többségében ennél a jelenségnél is az okozza a felfagyást, hogy a lapok és az ágyazóréteg közé valamilyen kivitelezési hiányosság folytán víz szivárgott. A lap forgalmazójának tehát ilyen jellegű reklamációnál is érdemes szakhatóságnál elvégeztetni a fagyállósági vizsgálatot.

Végül sorrendben az utolsó, ám fontosságában talán a legelső szabály: Hazánkban az importból származó, drága burkolólapok forgalmában rendkívül jelentős az osztályos minőségű áruk aránya. Azt, hogy melyik gyártó milyen szempontok, milyen típusú hiba alapján értékel le másod-, harmad vagy akár negyedosztályúvá egy bizonyos tételt, egyetlen szabvány sem szabályozza.

Az osztályos termék egyetlen kritériuma, hogy valamely szempontból nem felel meg a szabványnak. Ennek megfelelően egyetlen gyártó sem fogad el reklamációt osztályos termékre. A forgalmazó felelőssége ilyen árunál arra korlátozódik, hogy köteles korrektül tájékoztatni a vevőt a termék osztályos mivoltáról, és ha az nem felel meg az elvárásoknak, akkor a vásárlás időpontjától számított, a Fogyasztóvédelmi Törvényben előirt határidőn belül, a bontatlan csomagban, érintetlenül lévő tételeket köteles visszavenni vagy cserélni.

Osztályos áru minőségére vonatkozóan ígéreteket tenni (például, hogy csak méret- vagy csak tónushibás lesz az adott tétel) nem szabad. Osztályos termék eladásakor, ha csak lehet, az adott tételből egy teljes, bontatlan dobozt kell a vevő jelenlétében felbontani, és az ügyfélre kell bízni, hogy megfelel-e neki. A fentiek megfontolásával és betartásával remélhetőleg a burkolólap-kereskedelem valamennyi résztvevője, gyártó, kereskedő, tervező, kivitelező és felhasználó számára egyaránt érthetővé és elfogadhatóvá válnak a piacon érvényes műszaki és kereskedelmi követelmények.

Forrás:hg.hu

Nyomtatás | Küldje el ezt a cikket!

Vissza a főoldalra