Vásárlás | Ingatlan | Autó | Utazás

Regisztráció | Bejelentkezés

Hétköznapi alkímia II.

S itt sajnos ellenkeznem kell veletek, kincseim, mert ez valójában nincs így, ez csak azért lehetséges, mert az ember, az emberiség rájött arra

arra, hogy a szoftver az a hatalmasabb rendszer, és ezért képes fenntartani a hardver működését egy bizonyos mértékben. Ez egy tudatossági szint, kincseim, és nem lesz nehéz belegondolnotok abba, és talán elfogadni azt a tényt, hogy amíg az ember nem jutott el abba a stádiumba, hogy megismerje önmagát és a fizikai világot oly módon, hogy mintegy kívülről rálásson, lehetetlen volt az összetört hardver ellenére futtatni a szoftvert. Sok-sok évvel ezelőtt, ha valakit olyan típusú fizikai behatás ért, ami a testét olyan állapotba hozta, amilyet a fenti példámban vázoltam, az a létező bizonyára azonnal megszűnik ebben a fizikai formában létezni, mert az emberiség tudatossága nem volt képes még „életben tartani” úgymond. De valójában mi is ez a mostani tudatosságotok tekintetében oly ellentmondásosnak és vitatottnak tűnő „életben tartás”? Ez, kincseim, nem más valójában, mint a szellem diadala az anyag felett, most még egyelőre igen barbár és primitív módon, de idővel ez az út elvezet oda, hogy az emberiség 100%-ban uralni tudja majd a testet, bármikor akarata szerint maximálisan regenerálni, vagy átalakítani azt. És megint nem kell semmi fantáziaszüleményre gondolnotok, ez valójában nem más, mint annak az útnak a meghosszabbítása, amin a tudomány az emberiség első földi lépéseitől, a mai napig eljutott. (Voltak korok, ahol a tudomány és a technológia bizonyos fokig magasabb szinten állt, mint a mai, ám a tudatosság, az önmagunk megismerése még nem tartott ott, hogy ezt hosszútávon a magunk szolgálatába tudtuk volna állítani, és így annak el kellett süllyedni, hogy új alapokon, a megismerés fokozatosságát betartva tapasztaljuk meg a létezés alapjait, és lényegét.) Most ott tart a tudásotok, hogy felfogtátok azt, a szoftver fölött nincs valójában uralmatok, mert ez az, ami meghatározza a hardvert, a hardver csak egy olyan keret, ami lehetővé teszi, hogy ez a szoftver megnyilvánuljon, és valójában ezt ti – most még bizonyos korlátok között – de képesek vagytok regenerálni, lehetővé téve a szoftvernek, hogy az általa meghatározott programok fussanak tovább, a hardver állapotától szinte függetlenül. Mert a hardvert képesek vagytok egy bizonyos fokig magatok által létrehozott „hardver elemekkel”, azaz gépekkel pótolni, de a szoftvert nem. S ha ez a külső keret határozná meg az alapprogram működését és nem fordítva, akkor ez lehetetlen lenne, mert akkor a hardver, ami magában foglalja ezt a szoftvert, ahogy károsodik, károsítaná a programot is, és azt már az eredeti állapotában nem lehetne újra működtetni, csak ha egy újat telepítenénk a „megjavított” hardverbe. No de azt ti is belátjátok, hogy a test összeomlása és esetleges gyógyulása alatt a szoftver, az ember szelleme, lénye, az a Valaki, aki Ő, az azonos marad, az nem változik, még akkor is teljes biztonsággal felismerhető, hogy ez Ő, ha a test maradandóan károsul, és netán ez a szellem ennek a károsodásnak a hatására nem képes teljességgel kifejezni magát, de az azonosság még ekkor is jelen van, és könnyen érzékelhető.

Mivel azonosítod az életet? Az elmével? S mi a helyzet, ha kómában vagy, s az elme nem mutat aktivitást? A szíveddel? De hiszen az egy géppel helyettesíthető! A tüdőddel? De hisz az is helyettesíthető! Mindez együtt? De egy kómás beteg, akit gépek tartanak életben, az elvileg él! Akkor mi az benne, amit életnek nevezünk? Mi az a szoftver, ami ilyenkor is fut? Ennek csak akkor van értelme, ha ez a szoftver ettől a testtől függetlenül fut, és valójában ez a test csak megnyilvánítja ezt, mindig a test aktuális állapotának megfelelő mértékben.

A szoftver maga az élet, ami áramlik. A hardver a test, ami ezt most megnyilvánítja. Ha a test határozná meg ennek a szoftvernek a működését, akkor azt nem lehetne gépekkel helyettesíteni, ezt értsétek meg. Mert ha én ennek a hardvernek az egyes elemeit kicserélhetem, kiiktathatom és a program továbbra is fut, akkor már a test mint egységes rendszer nem lehet meghatározója az életnek, ez csak fordítva lehetséges. Tehát ad abszurdum, az egy létező dolog, hogy van egy ember, akinek a teste már nem működik 90%-ban, mert a keringését, a légzését, az emésztését, a kiválasztását gépek helyettesítik, az elméje nem működik, mert kómában van, de él. Akkor mi ez a benne lévő élet, kincseim, ezt hol tudnád megragadni? Gépek hogy lennének képesek életben tartani egy embert, ha maga az élet a test által meghatározott és feltételezett dolog? A test csak egy üveg, amiben képes vagy felfogni az élet vizét, de ha az összetörik, a víz nem szűnik meg, mert lám, képes vagy alátartani egy műanyag lavórt, és az szintén magába tudja foglalni ezt a vizet, és ez a bizonyíték arra, hogy a víz függetlenül létezik a törékeny üvegtől és a műanyag lavórtól. Ezek valójában csak eszközök, hogy az élet vize képes legyen egy bizonyos módon megnyilvánulni, de üvegtől, lavórtól és mindenféle edénytől függetlenül az van, és létezik. Ha nem így lenne, akkor az üveg összetörésével az élet vize eltűnne, és nem tudnád egy másik „mesterséges” eszközzel azt felfogni, mert akkor nem lenne mit felfognod, fenntartanod.

Tehát én állítom, hogy a benned lévő szellemi, az határozza meg az anyagit, és nem fordítva, ha ez nem így lenne, akkor lehetetlen lenne az anyag bármiféle irányítása, de ezt ti tisztán láthatjátok, hogy nem így van. S hogy jön ez az alkímiához, az átalakuláshoz, ehhez a beavatási ceremóniához? Hát nagyon egyszerűen, drágáim, úgy, hogy minden átalakulás, minden transzmutáció lényege, alapja és első állomása, meghatározni azt a kiinduló pontot, ahonnan az átalakítást elkezdjük. Ez nem más, mint annak a meghatározása, hogy „én vagyok”, pontosabban ennek az „én vagyoknak” valamiféle megragadása, s ez valójában annak a pontnak a megkeresése, hogy mi az benned, mi az a benned lévő pont, amivel azonosítod magad. Az elméd? A tested? A környezeted? Az érzéseid? Vagy ezek mind együtt? No, de akkor mégis mi ez az összesség, ami magában foglalja a testedet, az elmédet, az érzéseidet, az érzékeléseidet, a gondolataidat, a környezetedet és mindent, amivel azonosítod magad? Ez valójában micsoda?