Gerhard Schröder már korábban megfogalmazta az EU és Oroszország gazdasági kapcsolatának alapját: előbbinek energia, utóbbinak pénz kell, és mindkét szereplő rendelkezik a másik számára szükséges eszközzel. Peter Mandelson továbbment; ő két hatalmas várost lát maga előtt, amelyek csak utakkal és gázvezetékekkel vannak összekötve. Tehát a függőség fennáll, méghozzá kölcsönös – a nizzai csúcs óta „pozitív” – függőség van Brüsszel és Moszkva között, amelynek a mértéke nem változik a politikai diskurzusok függvényében. A retorika helyett inkább a fogyasztást kellene csökkenteni, valamint a felhasználás hatékonyságát növelni – jelezte Palánkai Tibor.

Az EU-ba szállított orosz export 65%-a energiahordozó, valamint az orosz olaj- és gázexport 70%-a az uniós tagországok felé irányul. Emellett azonban az EU energiaimportjának csupán 27%-a érkezik Oroszországból, mindamellett ez az arány is a meghatározó függőségi viszony fenntartásának alapját képezi. Nyilvánvalóan tagállami bontásban vannak olyan országok, melyeket kevésbé érint az interdependencia, viszont például Németország és Oroszország gazdasága sok szállal kötődik egymáshoz. Ha a befektetéseket vizsgáljuk, ez EU egyre többet invesztál orosz területeken, míg – köszönhetően részben az orosz cégekkel szembeni európai bizalmatlanságnak – az orosz befektetések az EU-ban megtört dinamikát mutatnak.

Ludvig Zsuzsa rámutatott, az EU csupán 2002-ben tette meg azt a gesztust, hogy Oroszországot a piacgazdasági státuszú államok közé sorolta. Mindamellett már korábban megindultak azok a tárgyalások, melyek következményeképpen 2001-ben létrejöhetett a Közös Európai Gazdasági Térség (KGT). Időközben azonban nézeteltérések merültek fel a partnerek között. A KGT céljai között kiemelendő Oroszország WTO-tagsága, amely azóta is csupán retorika szintjén jelenik meg az orosz politikában, a gyakorlat inkább az érdektelenség irányába mutat. Mindamellett Moszkva elveti az egyoldalú orosz jogigazítást az EU közösségi joganyagához, ezért a jogharmonizációs törekvések is részben zsákutcába jutottak. Ezzel szemben az EU-nak fenntartásai vannak a négy szabadság elvének biztosításával, a vízumkérdés rendezése egyértelműen orosz célként jelenik meg a KGT-n belül.

A november 14-i nizzai csúcson lépéseket tettek egy új megállapodás felé. Az EU szándéka viszont továbbra is inkább a gazdasági tartalomra, az orosz WTO-tagságra, az energetikai hangsúlyra vonatkozott, míg Oroszország kitartana az egyenjogúságon alapuló politikai jelleg mellett, a gazdasági válság azonban még közelítheti egymáshoz az álláspontokat. Deák András György felhívta a figyelmet arra, hogy az energiapiac annak ellenére feszültnek mondható, hogy nincsen geopolitikai krízis. Az egymásra utaltságot az egyre többet fogyasztó európaiak mellett oroszok is gerjesztik, hiszen a gazdaságukban egyre inkább az olaj- és gázkitermelésre helyezik a hangsúlyt. Számos iparág létezik Oroszországban, amely csupán közvetve, de egyértelműen kötődik az energiaiparhoz, ezzel szemben pedig rendszerváltások után 90%-kal leépített orosz hadiipart kevés sikerrel tudták csak átállítani civil termelésre, ráadásul a Szovjetunió végnapjain is az innováció hiánya jelentette az egyik problémát. Így aligha lehet rövidtávon felszámolni a kölcsönös függőséget.

Forrás:kitekinto.hu