Vásárlás | Ingatlan | Autó | Utazás

Regisztráció | Bejelentkezés

Hétköznapi alkímia I.

Bizonyára sokan, sokféle helyen, sokféle módon olvastatok, hallottatok az alkímiáról, s bizony az emberek többségének erről az „aranycsinálás” jut eszébe,

ám az alkímia valójában nem elsősorban egy materiális átalakítás, hanem egy belső átalakulás, és ennek egyik természetes velejárója, következménye, úgymond, az anyag feletti korlátlan uralom. S én ezt az utat fogom nektek most oly módon bemutatni, hogy ez egyrészt belesimul majd azoknak a régi korokban lefektetett alkímiai munkáknak a vonulatába, amiről ma olvasni tudtok, másrészt célom, hogy mindezt egy XXI. századi módon, a ti szókészletetek, ma élő szimbólumaitok és mostani tudatosságotok szintjén fektessem le, hiszen az időszerűség, a korszerűség az egy olyan nézőpont, ami kiemeli a múltból a dolgokat, és az Itt és Mostba helyezi. Ez a 12 állomás egy beavatási folyamatot tár elétek, ami egyrészt egy egyszerű választás eredményeként automatikusan bontakozik ki azok előtt, akik ezt a választást meghozzák, másrészt egy nagyon tudatos belső munka eredménye is egyben. 12 állomás mindegyike megfelel egy asztrológiai archetípus által megtestesített princípiumnak, annak az energiának, ami ezt a fejlődést ilyen módon is leírja. Nem fogok részleteiben kitérni az asztrológiai jellemzők taglalására, mert ezt a sorozatot most más módon kívánom elétek tárni, mint azt régebben tettem, de mindig jelezni fogom pár jelzővel, hogy itt milyen dinamikáról van szó, és ezt tudjátok majd párosítani a megfelelő asztrológiai jegy jellemzőivel. S akkor kezdjük el a munkát, aminek nem más a célja, mint hogy megmutassa nektek, milyen szellemi, lelki, érzelmi, intellektuális és fizikai folyamat az, amikor egy pusztán önmagát fizikai módon meghatározó lény, ezt a fizikai formát megtartva, „kilép a fénybe”, felemelkedik, azaz önmagát átalakítva, egy alapvetően szellemi lénnyé válik, aki „mellesleg” fizikai formát ölt. S ez a záloga a fizikai világ fölötti korlátlan uralomnak, annak a módnak, amikor te meglátod ebben a világban azt az illúziót, amit valójában a fizikai forma jelent, s automatikusan képes leszel ezt a magad módján, korlátlan módon formálni, hajlítani, alakítani. Ez semmiféle kapcsolatban nincsen ócska trükkökkel, varázslatokkal, vagy bármiféle show műsorba illő mutatványokkal. Ez a folyamat ugyanis valójában nem más, mint amikor a mai ember képes úgy használni az anyagot, ahogy ez tízezer évvel ezelőtt képtelenségnek tűnt, csak ez itt egy más módon történik; nem az anyagra gyakorolt fizikai hatás által, hanem azon szellemi erő által, ami ezt az anyagi világot megteremtette, a mai napig uralja, s ami minden egyes emberben, minden egyes létezőben, a tudatossági fokának megfelelő arányban jelen van. Te most egy fizikai formában élő létező vagy, ez ugye nem kétséges. Amióta az „eszedet tudod”, te ebben a formában határozod meg önmagadat, ez az a keret, ez az a biztos pont, hogy úgy mondjam, ami meghatározza a létezésedet, pontosabban, amivel most azonosítod magad. A tested számodra a világ legtermészetesebb dolga, s bár soha nem láttad magad a „valóságban” ebben a formában, mert erre csak bizonyos eszközök révén vagy képes – ami mindig egyfajta leegyszerűsített, és valahol fals képet mutat rólad – de megszoktad a kezedet, a lábadat, a pocakodat; és valahogy eszedbe sem jut, hogy ettől te leválaszd magad. A fizikai világ, ami téged, pontosabban ezt a testet körülveszi, szintén teljesen „természetes” számodra, megtanultad az anyagot kezelni, úgymond, egész pici korodban, s mára a fizikai világban való tájékozódás – néhány extrém helyzettől eltekintve – igazából számodra teljesen automatikussá vált. Ez egy nagyon sűrű energia, egy olyan rezgésszámú energia, ami ebben, az általatok fizikainak észlelt anyagban ölt testet, és valójában korántsem olyan természetes számotokra, mint az elsőre látszik. Vegyünk egy példát: élsz a testedben, nem is tudatosítva annak a rajtad kívülálló voltát, amikor téged hirtelen egy szörnyű baleset ér. Kórházba kerülsz, nem vagy képes önállóan lélegezni, képtelen vagy megmozdítani a tagjaidat, mindenhonnan csövek lógnak belőled, és még az a veszély is fenyeget, hogy soha többet nem leszel képes megmozdulni. Nos mi történik valójában ilyenkor? Ha te egyenlő vagy ezzel a fizikai testtel, ha te ennek a testnek egyfajta olyan szoftverje vagy, ami ez által a test által meghatározott, akkor miután, hogy úgy mondjam, a hardver teljesen meghibásodott, ami ennek a szoftvernek a működési keretét biztosította, mint egy átlagos PC esetében, akkor a szoftver sem fut, pontosabban az égvilágon semmilyen módon nem képes hardver nélkül az megnyilvánulni, működni. No de ez a te esetedben koránt sincs így, drágám, te ott fekszel kiterítve ezen a kórházi ágyon, a fizikai létezésed alapjaiban korlátozva, úgymond, de a szoftver, kincsem, töretlenül és hibátlanul fut tovább! S, még ha az orvosok úgy állapítják meg, hogy te nem vagy „eszméletednél” – ami pontosan nem jelent mást, mint, hogy ez a szoftver mennyiben képes azokat a programokat elindítani, amire irányul – akkor is fut a szoftver, mert ha ezt nem tenné, te nem lennél élőnek tekinthető. Ezt úgy kell elképzelnetek, mint egy olyan rendszert, amikor te összetöröd a monitort, szétolvasztod a winchestert, kihajítod a gép klaviatúráját, és minden alkatrészében valami kárt teszel, akkor ugye ez a gép semmilyen „életjelet” nem fog adni, mert a szoftver működése ettől a géptől függ. Ám ha egy emberi testet ripityára törsz, és az már, mint test, egyáltalán nem képes működni, kifejezni ennek a szoftvernek a működését, ez a szoftver sokszor fut tovább, mintegy függetlenül a test állapotától.

S most nem véletlenül beszélek nektek erről ilyen részletesen, mert az átalakulás 12 lépcsőfokának az első állomása az, amikor te először úgy nézel magadra, mint egy nem test, nem fizikum által meghatározott lényre. Azaz nem a hardvert fogadod el alapvető lényegedként, ami meghatároz egy rátelepített szoftvert, hanem a szoftver által határozod meg magad, ami meghatároz egy hardver feltételrendszert, egy hardver optimumot, ami épp szükséges és optimális ehhez a szoftverhez. Ez azért nagy különbség barátaim, mert a léted alapjainak a meghatározása alapvetően meghatározza a létezésed módját. S akkor maradjunk a fenti példámnál, mert sokan közületek felszisszentek ezt olvasva, mondván: „Ha egy test eljut abba az állapotba, hogy életképtelenné válik, akkor az bizony megszűnik létezni, az hogy, ahogy Adamus te fogalmaztál, a szoftver még fut, az azt jelenti, hogy a test, a hardver még képes valamilyen módon megnyilvánítani ezt a szoftvert.”