Tapasztalás, tudás, a sámánok ereje » Info-Budapest

Tapasztalás, tudás, a sámánok ereje

Az ősembernek a kezdetektől fogva csoportban, falkában kellett élnie, hiszen csak így volt képes megvédeni önmagát és utódait.

E falkában a legprimitívebb fokon is szükségszerűen ki kellett alakulnia bizonyos ösztönös munkamegosztásnak. Először nyilvánvalóan a nemek között, azután az erőtől, ügyességtől, tapasztaltságtól függően a nemeken belül. Biztosra vehető, hogy a falkából kiközösítették azokat az egyedeket, akik gyengébbek, betegesek, érzékenyek voltak, esetleg észrevehető testi elváltozásuk volt - és akik e munkamegosztásban nem találták helyüket. ők - ha eleve nyűgként nem ölték meg őket - félrevonultak, a falka közös életének peremére szorultak. Önmagukat kellett ellátniuk, védekezniük a külvilág veszélyeivel szemben - ehhez pedig az átlagosnál nagyobb ügyességre, találékonyságra, környezetük állandó megfigyelésére volt szükségük. Eközben nyilvánvalóan erőteljesen kifinomultak az érzékszerveik is. Ez az érzékeny ember, aki nem vehetett részt a falka mindennapi életében, fokozatosan hatalmas ismeretanyag birtokába került. Talán még az is valószínűsíthető, hogy ez a különc, akinek nem voltak segítőtársai, először kísérelt meg munkaeszközt - kőkést, kőbaltát, kő lándzsahegyet - készíteni, azaz először végzett tudatos munkát, s eszközeit tervszerűen használta.

Továbbra is a falka életének peremén élt, de magányos tevékenységét nem tarthatta titokban, pedig saját biztonsága érdekében nyilván erre törekedett. De kíváncsi szemek kísérték minden mozdulatát, s miután sok vonatkozásban nem értették, amit tett, ha nem ölték meg, félelemmel vegyes tisztelet kezdte övezni. Egyesek talán titokban tanácsot is kértek tőle. Testi elváltozásai - több ujj a kezén vagy a lábán, több fog, esetleg kettős fogsor, a hátán nőtt sűrű sörte stb. - arra a következtetésre vezettek, hogy ezt az embert természetfeletti erők jelölik meg.

Hiszen közben az ősi társadalom is alakult, az érthetetlen világ szellemekkel népesült be; a természeti ember - miután félt mindentől, ami ismeretlen, érthetetlen volt számára: a betegség, a halál, a villámlás, a dörgés, a csillagok, a Nap és a Hold változásai, az évszakok változása stb. - az okot természetfeletti lények, szellemek tevékenységében látta. Megfigyelései alapján észrevette, hogy a peremen élő különc ebből sok mindent megértett, úgy vélte, hogy szellemek látogatják, kapcsolatban áll természetfeletti lényekkel. Ettől kezdve nemcsak "napi" tanácsokat kértek tőle, hanem úgy gondolták, kapcsolatai révén a kívánt irányba talán befolyásolni is tudja a szellemeket. Kezdték összekötő kapocsnak tekinteni a földi és a másik világ, a szellemek világa között. S ez a különleges ember - ha kérték - gyógyított, tanácsokat adott, de továbbra is féltékenyen őrizte különállását. A megszólítandó szellemeket nem õ "találta ki", azok nem az õ elhatározásából vagy képzeletéből születtek, hanem abból a hiedelemvilágból származtak, amely saját társadalmának gondolkozását meghatározta. Õ is egy volt közülük, de tudása révén kiemelkedett, s maga is e hiedelmek, szokások fontos szereplőjévé vált. Tökéletesítette eszközeit, s most már igyekezett megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket környezete alakított ki. Nélkülözhetetlenné vált. A sámán belépett családja, nemzetsége életébe.

Forrás:freespirit.hu

Nyomtatás | Küldje el ezt a cikket!

Vissza a főoldalra