Vásárlás | Ingatlan | Autó | Utazás

Regisztráció | Bejelentkezés

Boldogság szigete: a gyermekszoba

Az otthon teljessége nehezen képzelhetõ el gyermekzsivaj nélkül és az igazi otthon képe is hiányos lenne gyerekszoba vagy jobb esetben gyerekszobák hiányában.

A XX. század hajnalán a polgári világ beköszöntekkor, még a villákban élõ iparmágnásaink és bankáraink sokhelyiséges otthonaiban sem a gyermekszoba helyének megválasztása volt a legfontosabb lakberendezési probléma, hanem inkább a szalon és nappali szoba berendezési kérdései kerültek elõtérbe, - mint például fekvésük, nagyságuk, bútorozásuk - hiszen a kor szelemének és kívánalmának megfelelõen e helyiségek szolgálták a vendéglátást és a reprezentációt.

Sok jómódban felnevelkedett, késõbb hazánk életében komoly hivatalt betöltõ közéleti személyiség írja le visszaemlékezésében a következõket: „habár óriási otthonukban több szoba is lezárva és kihasználatlanul állt, a nevelõnõkkel az alkóv, ablaktalan és levegõtlen sötétségében tanultam és játszottam gyér lámpafény mellett, még akkor is, amikor kint az utcán, hétágra sütött a nap.”

Hasonló volt a helyzet a kispolgári jobb módú családoknál is, ahol hiába lakott a család két-háromszobás lakásban, a nappali szoba, mely az esetleges vendégek fogadására szolgált - még ha oly ritkán jöttek is vizitelõk - annak berendezése, mindig elsõbbséget élvezett az önálló gyermekszoba kialakításának gondolatánál.

A munkáscsaládok szoba-konyhás lakásaiban pedig a gyerekek még a külön ágynak is örülhettetek, ha éppen nem a fáskamrában jutott nekik csak hely éjszakára.

A szocializmus évei sem hoztak e téren nagy változást. A szoba-konyhás lakások mellett hiába kezdtek nagyütemben panelpalotákat építeni, a lakótelepi lakások egy fõre jutó négyzetméter normái olyan alacsonyan lettek megállapítva, hogy a gyermekszobáknak kitalált félszobák legtöbbször csak emeletes ágyak elhelyezésével tudták betölteni azt a szerepüket, hogy ott a gyermekek álomra hajthassák a fejüket. Játékról levegõ és hely hiányában szó sem lehetett, hiszen az ágyakon kívül jó, ha egy-egy tanulóasztal a hozzávaló székekkel elfért.

És akkor még ez volt a jobbik eset, hiszen a legtöbbször ezek a félszobák sem jutottak a gyerekeknek, mivel a vidékrõl föltelepülõ nagyszülõk foglalták le azokat, akik kényszerbõl eladták kertes kis házaikat, hogy a gyerekeknek a „lakásbeugró összegyûjjön”.

E börtönök az Õ nyugodt öregkorukat voltak hívatottak kiszolgálni - általában csak egy-két évre - hogy aztán egy magasabban fekvõ tágas szobából kikönyökölve az ablakon boldogan figyelhessék cseperedõ unokáikat, ahogy a hátrahagyott szobáikat elfoglalják.

Mára ezek a gondok nem gondok, hiszen házasság is kevés van és gyerek is alig akad a családokban, de ha mégis tévednék, szívesen bemutatom egy-két olasz kétgyerekes ifjú házaspár gyermekszoba berendezési elképzelését képeken. E példák láttán remélem kedves ifjú olvasóink Önök is, kedvet kapnak egy-egy ilyen hangulatos gyermekszoba kialakításához.

Ma