Gyűjtőszenvedély apáról-fiúra
Az egész életen át kitartóan gyűjtők köre meglehetősen kicsi.
Olyanok pedig, akik három generáción át hódolnak e szenvedélynek, a
"ritkaságok" kategóriájába tartoznak. Ezen kevesek közé sorolhatjuk a
szombathelyi három Pajor Istvánt.
A három Pajor István: az 1911-es születésű I. István, fia, II. István (1944) és a legfiatalabb, a középiskolás III. István.
I.
és II. István a megyeszékhely közismert műköszörűsei. II. István
édesapjának nemcsak műhelyét, szerszámait, hanem gyűjtőszenvedélyét is
örökölte. Műhelye, legalábbis annak egy része – noha 1941- ben nyílt
meg – alkalmas lehetne még egy múlt század elején játszódó film hangulatának fölidézésére is.
Itt nincsenek villogó digitális gépek, nem jelzi finom zeneszó: vége az
élezésnek. II. István szerint a kések, ollók, húsdarálók és egyéb
hagyományos szerszámok élezésére ő már kellő tapasztalatot szerzett.
Neki a gyakorlat a legfőbb segítő eszköz.
A Petőfi utcai műhely első benyomásra olyan, mintha itt a gyűjtés lenne a fontosabb tevékenység,
a hátsó sarokban folyó élezés csak ezt szolgálja. A belépő kapkodja is
a fejét. Lát itt például sztahanovistajelvényt, korpuszokat, üveg- és
porceláncsészéket, mészárszéki húsmérleget. A leltár folytatható.
A három generáció legifjabbika, III. István testesíti meg talán leginkább a klasszikus gyűjtő típusát. Ő, akárcsak a nagyapa, egyetlen „téma” megszállottja: a katonavilágé, elsősorban a II. világháború tárgyiasult emlékeié. Igaz, a nagyapa katonasága és hadifogsága volt a gyűjtés egyik indítéka. Ez önmagában azonban aligha lehetett volna elégséges egy ennyire tudatos gyűjtemény megteremtéséhez. 12 évesen kezdett hozzá, s az eltelt fél évtized alatt tiszteletre méltó gyűjteménye alakult ki a II. világháborús életnek.
Forrás:vasnepe.hu
Ma
2009. 7. 4, szombat,Ulrik napja.
Holnap Sarolta, Emese napja,
Holnapután Csaba napja lesz.